A szülés és ami utána következett

Azt ígértem írok a szülésröl és az azt következö idöszakról is......szóval most eleget teszek ennek, és az én szüléstörténetemmel kezdeném.

Március 14. - pocakos fotók Mo.-on
Március 16. - vissza "németbe"
Március 17. - küzdök a visszahozott mosatlan ruhák hegyével;)
Március 18 (kedd). - hajnalban elfolyik a magzatvíz, vagyis nem az összes, csak csordogál
én meg hirtelen azt sem tudom mi van.....persze rögtön tudtam hogy nem lehet hirtelen jött vizelettartási probléma a nedvesség oka;)
azért még küzdök a sokkal, fö a pozitivitás: visszafekszek és holnap majd bemegyek a dokimhoz (gondoltam magamban), na amikor mégegyszer is megébredtem mert elöntött a "forró nedvesség" akkor tudtam - nincs mese, irány a kórház mert ez már túl sok folyadék vesztés, lassan nem lesz miben úszkálni a picinek
tudom ez így most idétlenül hangzik, de akár mennyire bepánikoltam, megpróbáltam higgadt maradni, habár hirtelen azt sem tudtam mi lesz most velem, meg a pici babámmal.....hála az internetnek megtudtam, hogy akár 2 héttel is ki lehet tolni a szülést, ha mázlija van az embernek és nem megy el az összes magzatvíz, mert ha csak pici a repedés a burkon ugyanis a magzatvíz újra termelödik, persze nem nagy mennyiség, de kb. fél litert tud a csodás emberi szervezet naponta termelni, vagyis ha tényleg csak szivárog a magzatvíz akkor még nem olyan vészes.....de persze azt is megtudtam a világháló segítségével, hogy nagy a fertözésveszély, hiszen ahol a magzatvíz távozik ott a bacik bejuthatnak szóval a kis babóca máris nincs védve a külvilág elöl ......
Szóval következö történt keltem az uram a hajnal közepén, megpróbálom nem túl drámaian elöadni a helyzetet, mert ö rögtön bepánikol minden kis apróságon.....gondolhatjátok mekkora sokk érte (öt is), amikor mondtam, hogy irány a kórház....
A kórházba érve felvették az adatokat (közben is folydogált a magzatvíz)
majd felküldtek az osztályra ahol rátettek a CTG-re, kiderült fájásaim még nincsenek.....majd jött az ügyeletes orvos és megvizsgált ...semmi jele annak, hogy a baba kikívánkozna (hozzátenném nagyon kellemetlen volt, mert minden alkalommal amikor feláltam a vizsgálóasztalról rögtön loccs)
felvettek az osztályra, már reggelit a kórházban kaptam, majd jött a növér, bekötötte az infúziót, amiben fájás csillapító/megelözö volt meg antibiotikum, hogy megelözzük a fertözést, meg kaptam szurit (tüdöérlelö) a fenekembe.
Napközben még 2x CTG, fájásoknak semmi jele, az orvosok azt mondták, ha minden oké, akkor a hét végéig megpróbáljuk benttartani a kis pocaklakót, minél több tüdöérlelöt kapok annál jobb, de ha a 34. hetet betöltöm beindítják a szülést, mert minél tovább várunk annál nagyobb a rizikó a fertözésre, viszont jó lenne ha babóca a 34. hetet betöltené, mert fiúknál ez valami fordulópont, igaz még akkor is koraszülöttnek számít, de az már fél siker, ha addig kihúzná.
Aznap este aztán újra kellet szúrni a vénát, a kedves kórházi alkalmazott 4-szerre találta el (szidtam is magamban, habár tudom, hogy nálam nehéz megtalálni=O mit ad Isten, hát nem ennél a kedves kis nönél szültem a végén:D
akkor már nem szidtam, mert nagyon aranyos volt és ö tartotta bennem a lelket, végül ö hadarta folyamatosan, hogy "nyomjon még, még, meg még egy kicsit, erösebben, menni fog ez, meg tudja csinálni" stb.

No, de nem haladok annyira elöre.

Másnap reggel kaptam újabb szurit a popsiba, felakasztották az x-edik infúziót is, fincsit reggeliztem (a kajákról amúgy ódákat tudnék zengeni;) majd jött a vizit, kérdezték vannak-e fájások, mondom nincsenek, azért a biztonság kedvéért rátettek megint CTG-re, meg meg is vizsgáltak.....azt mondták megint hogy semmi jele annak hogy pocaklakó megúnta volna a testem melegét;) egyedül azzal ijjesztettek meg kicsit, hogy ez a másik orvos kevesebbnek saccolta a picurka súlyát, eddig a nödokim is meg a doki a kórházba való felvételemkor is ca. 2000g-ra saccolta, a doki szerda d.e. meg még 1900g-nál is kisebbre, de valószínü az volt az oka, hogy kevesebb volt akkor már a magzatvíz, szóval nem a legoptimálisabb az ultrahang vizsgálathoz.

Én az esélytelenek nyugalmával vártam, hogy mi történik majd.....mivel délelött mindent rendben találtak, úgy gondolták visszaveszik a fájás-megelözö cseppecskéket, mert úgy sincsenek fájásaim. Ez valamikor 15 óra magasságában történt. Meghozták a vacsit olyan 5 fél 6 között, a férjecském hazaküldtem, hogy ö is egyen valamit, én full nyugisan megvacsiztam, pedig már mikor hazament az én Drágám kezdtem érezni, hogy kicsit húzódik a hasam alja, nem fájt jobban mint amikor megjön, kérdeztem a növért, hogy ez most mi lehet.....mivel nem volt nekem semmi féle fájásom elötte - se jósló, se leszálló, se semmilyen - gondoltam bármelyik lehet ezek közül.....mondta a növér, hogy hozza a gépet, megnézik CTG-vel, hogy nem indultak-e be a fájások. A gép nem mutatott semmi extrát, viszont 5 percenként kezdett húzódni a hasam, mondom a növérnek, rögtön küldték az orvost, hogy majd megvizsgál.....

Innentöl kezdtek besürüsödni az események.....az orvos mondta, hogy el kezdtem tágulni, szóval beindult a folyamat, a fájáscsillapító még mindig folyt eközben, a szülésznö azt mondta, ha annak ellenére beindult a szülés, akkor innen nincs visszaút=o
tisztán emlékszem fél hétkor áttoltak a szülöszobára, a vajúdós szobát ki is hagytam a programból, hogy miért ma sem tudom, ezek a dokik biztos tudták már, hogy ez gyors menet lesz:D
közben páromnak szóltunk, hogy jönni kéne vissza és ne az osztályra menjen, hanem a szülöszobába rögtön:D szegényem, kíváncsi lettem volna a fejére amikor ezt közölték vele
még arra is simán emlékszem, hogy háromnegyed 7kor levették az infúziót a fájáscsillapítóval, én meg kérdeztem, hogy lenne-e lehetöség a helyére rögtön bekötni valamiféle fájdalomcsillapítót, mert addigra már egész jól éreztem a fájásokat.
Nem panaszkodhatok, rögtön kaptam is az infúziót amiben volt fájdalomcsillapító. Nem sokkal késöbb megérkezett a férjecském is.
Innentöl kicsit összefolytak az események, valószínü hatott az a fájdalomcsillapító:D
Csak arra emlékszem, hogy amikor jöttek a fájások a derekam majd leszakadt, szegény Balázs próbálta masszírozni, hogy kicsit elviselhetöbb legyen a fájdalom, de persze szegényem nem tudta elég hatásosan csinálni, én meg csak kötözkölödtem, hogy ne így, hanem úgy.....szerintem akkor az agyamban nem jutottam tovább a gondolatnál, mint hogy ö az oka mindennek/neki miért nem fáj, miért csak nekem, stb.
Közben néha megvizsgáltak, mondták hogy nagyon szépen haladok, elég gyorsan ráadásul. Tényleg nagyon kedves volt a szülésznöm, még azt is megkérdezte, hogy megvizsgálhat-e a fájás alatt hogy lássa milyen hatással vannak a fájások a méhszáj tágulására, ami ugye azt jelenti, hogy kicsit tovább matat odalent;) én mondtam, hogy nekem aztán olyan mindegy, így is-úgy is fáj, csinálja amit csinálnia kell:D
Mint mondtam, a dolgok nagyon összefolytak, csak arra emlékszem, hogy olyan fél tíz lehetett és én már 8 vagy 9 cm-nél voltam, egyszer csak mondja a szülésznö, hogy ha érzem, hogy nyomni kell nyomhatok, mert a maradék 1 centit ö már megoldja, mivel a baba úgysem olyan nagy, nem lesz gond.
Ekkor jött egy doki is, mert ugye a szülés végsö szakaszánál szokott csatlakozni egy. Én meg mondtam a férjemnek, hogy akkor most ö akár el is hagyhatná a szobát, mert úgy volt megbeszélve, hogy a végsö (véres) résznél neki nem kellene bentmaradni, amúgy se lett volna sok helye mert elég jól körbevették a kórházi dolgozók az "alfelem"=D

Aztán jött a legnehezebb szakasz, amikor nyomni kellett....no én akkor ott minden nyomásnál azt hittem meghalok, majd megfulladtam, a nyomások között meg csak úgy kapkodtam levegö után, de nekem kicsit több idö kellett volna ahhoz, hogy megfelelö mennyiségü oxigénhez jussak, viszont nem lehetett újra kellett nyomni.....én már láttam magamat kívülröl, ahogy liluló fejjel nyomok, de az volt az érzésem semmi eredménye.....végül az orvosok is mondták, hogy jó lenne 1-2 nyomáson belül kijuttatni a babát, mert akkor már nem tudták a szívhangját bemérni, és féltek hogy valami baja lehet, de persze profi módon nem zúdították ezt a nyakamba, inkább csak annyit mondtak, hogy kicsit stresszes a helyzet a baba számára is, úgyhogy adjak bele apait-anyait, hogy minél hamarabb kint legyen a picur és minél kevesebb stressz érje....
majd egy kedves eü-i dolgozó (ki tudja, mi volt a titulusa) teljes erövel ránehezedett a hasamra, úgy próbálta meg külsö ráhatással segíteni a picúr útját lefelé/kifelé, de aztán szerencsére abbahagyta, mert számomra valami kínszenvedés volt, persze én nem mertem szólni, mert gondoltam ha ök ezt tartják szükségesnek ahhoz, hogy a picurka minél hamarabb és problémamentesen lásson napvilágot, ám legyen....
Végül miután a "hölgyemény" abbahagyta, én meg ha lehet még jobban megeröltettem magam, a szülésznö mondta, hogy gátat metszenek, hogy azzal is segítsék a baba mihamarabbi kijutását - öszintén nekem akkor már minden mindegy volt, már csak azt vártam, hogy tényleg minél elöbb kijusson a bébi, és reménykedtem, hogy minden rendben lesz - Itt megnyugtatnék minden még szülés elött álló nöt, a gátmetszés abszolút nem volt gáz, nem is éreztem nagyon semmit, se vágásnál se a "stoppolásnál"
Fogalmam sincs meddig is tartott pontosan maga a kitolási fázis (talán negyedóra v. fél)

2014 márc. 19-én 22:12 perckor megszületett a kis Bence Marcell
Szinte rögtön felsírt, ha minden igaz megmutatták rögtön azután, hogy megszületett, de erre csak homályosan emlékszem, utána gyorsan elvitték, hogy megvizsgálják és kicsit letisztogassák (én azt hittem már vissza se hozzák, rögtön viszik az inkubátorba)
de aztán kis idö után behozták egy törülközöbe bugyolálva, akkor apuci is bejött már a szülöszobára és együtt gyönyörködtünk a kis jövevényben....én kérdeztem, hogy minden rendben van-e, ök mondták hogy igen, ne aggódjak, késöbb még leviszik az újszülött intenzívre, de csak a biztonság kedvéért, meg megfigyelés szempontjából, minden koraszülöttet levisznek.....mellesleg mondták, hogy a születési súlya 2070g és 43cm hosszú (a rögtönzött törölközö-pólyában pedig olyan nagynak tünt;)

Kedvesek voltak az orvosok, amíg a férjemnek megmutatták hova viszik a picurkát, addig engem összestoppoltak;)
utána mondták nekem is, hogy pihenjek az éjjel, és majd holnap reggel menjek csak le a koraszülött osztályra, nem kell aggódni minden rendben van a kisfiúcskánkkal.....én apucit hazaküldtem, mondtam hogy pihenje ö is ki magát.
Màsnap lementünk a koraszülöttre, kicsit megrémített a pici babánk látványa, mivel mindenféle madzagok lógtak körülötte, de végül elmagyarázták, hogy a legtöbb csak azért van, hogy nézzék a szívverését/oxigén ellátottságot, stb. az orrába meg csak egy kis oxigén csö van, magától lélegzik, csak azért adják, hogy azokkal a kis szuszogásokkal is elég oxigénhez jusson a szervezete....én tökéletesen megbíztam az orvosokban, nem kérdöjeleztem meg semmit se, ha azt mondják hogy arra van szükség én elhittem nekik.....

Úgy kb. másfél órára rátették a mellkasomra, mondták hogy nagyon sokat számít a szülöi test melege, hogy hallja a szívverésem.....ez be is bizonyosodott, mert másnap vagy harmadnap levették róla az oxigént, amíg rajtam volt és már nem is kellett visszatenniük;)

Nagy általánosságban el lehet mondani, hogy a mi kis manónk nagyon szuperül erösödött, a gondoskodó kezek alatt minden nap egy kicsit jobb eredményeket produkált, így egyik napról a másikra szinte mindig új szobába tették át (ami azt jelentette, hogy egyre kevesebb/kevésbé intenzívebb figyelmet igényel)
5. nap körül bekerültünk a leghátsó szobába, ahova már tényleg csak megfigyelni teszik be a babákat, onnan mindenkit már csak hazaengentek.....


A gyomorszondától szabadultunk meg kicsit nehézkesen, attól is úgy szabadultunk meg, hogy a kis picúr kitépte az orrából (mint utólag kiderült, pedig mi már annyira örültünk, mert azt hittük azért vették ki az orvosok, mert már nincs rá szüksége)


Végül kis küzdelmek árán azért sikerült a cumisüvegböl etetésre is rászoktatni kicsi manócskánk.....
mondhatni úgy kellett beleimátkozni azt a kis mennyiség anyatejet is amit le tudtam fejni, mert valahogy az a szopó ill. nyelöreflex elég nehezen alakult ki nála (a legtöbb baba már úgy születik, hogy nem jelent gondot, de a koraszülötteknék néha még nincs kialakulva tökéletesen ez a képesség)

Én azért csak szorgalmasan fejtem a tejet, mert tudtam, hogy elöbb utóbb megtanul rendesen inni a mi pici babócánk és én a lehetö legjobbat akarva neki igenis az anyatejjel szerettem volna táplálni. Az elsö napokban sokat szenvedtem azért a pár csepp lefejt tejért is, de úgy az 5. nap körül ugrásszerüen megnött a lefejt tej mennyisége.....szerencsére addig sem kellett aggódnom, hogy a kisfiúnk éhen hal, hiszen megnyugtattak a növérek, hogy a pirinyó kis gyomrocskája amúgy sem vesz be nagy mennyiségeket, meg ha szüksége lenne rá, adnak hozzá amúgy is speciális pótlást, ami a koraszülöttek igényeit kielégíti.

Végül 12 napot töltött pici babánk a koraszülött osztályon, majd meglepetésszerüen egyik napról a másikra kiengedték. Röviden annyit, hogy a hétföi viziten a föorvos kezet ráz velem és gratulál, hogy a babánkat ma hazavihetjük, majd látják rajtam hogy elfehéredem, hiszen szó se volt ilyenröl......erre megnyugtat az osztályos orvos, hogy a föorvosúr kicsit el van tévedve, a mi babócánk még marad kicsit, a hét vége felé fogják kiengedni.....nem sokkal késöbb egy másik orvos jön, hogy akkor beszélgetnünk kellene kicsit a kórház elhagyását követö idöszakról, mert ugyebár másnap mehetünk haza (erre aznap másodszorra kapot sokkot).

Itt be kell hogy valljam hösiesen hogy akkor, ott pillanatnyilag nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is fogom tudni gondját viselni ennek a csöppségnek egyedül, mindenféle segítség nélkül.
Hiszen addig napjában körülbelül 5-6 órát töltöttem csak mellette, napi 2-3 pelust cseréltem csak, jó esetben 7-8 szor etettem meg cumisüvegböl összesen, inkább kevesebb sikerrel.....minden más baba körüli teendö a növérekre maradt, pl. egyszer sem fürdettem meg (itt kint mondjuk nem is nagyon fürdetik a babákat amíg nem esik le a köldökcsonkjuk) Arról nem is beszélve, hogy a koraszülött osztályon töltött idö alatt a nap 24 órájában monitoron követték figyelemmel a baba szívhangját, oxigéntelítettséget, stb. - ez számomra nagy megnyugvást jelentett és olyan elképzelhetetlennek tünt számomra, hogy ennek most egyik pillanatról a másikra vége szakad, nem lesz többé minden lélegzetvétele szakértök álltal nyomon követve, egyszerüen és nagyszerüen a mi gondjainka bízzák a kisbabánk, aki persze természetesen tökéletesen egészséges volt, olyan állapotban, hogy nem volt szüksége további kórházi megfigyelésre így hazaengedték.....csak nekem ez egy kis idöbe telt, mire ezt felfogtam és örülni tudtam, félretéve az aggodalmaim és meg tudtam végre gyözni magam, hogy "képes vagyok rá"
Tudom ez furin hangozhat, de ez a képes vagyok rá érzés (mármint a kisfiúnkról való gondoskodásra gondolok itt) számomra nem volt egyértelmü.....
Nálam nem kezdödött el ez a folyamat rögtön a szülés után, nem kellett az elsö óráktól fogva minden pillanatban ott lennem és gondoskodnom a kisbabánkról, számomra nem volt természetes minden babával kapcsolatos mozzanat....

ezt olyan nehéz megfogalmaznom, akinek nem volt dolga kis 2 kilós kis koraszülöttel, akin madzagok lógnak mindenhonnan, amikre minden tisztábatétel, öltöztetés és etetés során oda kell figyelni, nem tudhatják miröl beszélek.....én nem szoríthattam olyan fesztelenül magamhoz a kisbabánk, mert féltettem a kis törékeny testét, meg mindig útban voltak a madzagok......nekem nem adattak meg azok a bensöséges pillanatok, amikor az újszülött kisbabát odaveszi a kismama maga mellé az ágyba és jól lakatja a cicijéböl és mindezt úgy teszi, hogy az a világ legtermészetesebb dolga.
Tényleg nem tudom leírni ezeket az érzéseket......persze a kötödés hamar létrejött nálunk is,

miután hazahoztuk a kis Bencét és elkezdödött az az intenzív idöszak, amikor végre a nap 24 órájában mellettem lehetett végre a mi kis fiúnk. Nem tudtam betelni a látványával, meg olyan szívesen hallgattam a szuszogását, ahogyan az ágyam melletti bölcsöben aludt.

itt még a kórházas mini hálószákban,
 jól látszik hogy a böcsö felét foglalja csak el hosszában

Az elsö fürdetés is megtörtént, ezt még a védönö csinálta, mert ekkor még mindig nem volt teljesen leszáradva a köldökcsonk, és egyúttal megmutatta a legfontosabb fogásokat is.....

ezen a képen látszik igazán milyne kis törékeny volt a mi kis pici babánk kb. 2 hetes korában.

Milyen rég írtam már...

Most, hogy így bele olvastam utolsó bejegyzésembe, tudatosult bennem, hogy milyen gyorsan szalad az idö;)
Majdnem fél éve, hogy írtam utoljára, akkor még pocakos kismami voltam. Mit sem sejtve arról, hogy akkor már megvoltak számolva a napjaim....úgy értem, akkor még senki sem tudhatta, hogy a mi kisfiúnk annyival korábban fog majd kibújni anya pocakjából.

Szóval az én kis történetemet ott folytatom, ahol abbahagytam...

Márc. 13-án (32. hét) újra voltam terhesgondozáson, a dokibácsi mindent rendben talált, így úgy gondoltunk neki vágunk (talán utoljára) a nagy útnak és hazamegyünk Mo-ra - hozzátenném nálunk ez nem számít olyan nagy dolognak.....gyakran hazajártunk régebben, volt hogy minden második héten, hiszen az út csak 5 óra.
Az úton minden rendben volt. Egész jól viseltem, habár a növekvö pocakkal hosszabb ideig egyhelyben ülni már nem volt olyan kényelmes, de bö/laza/kényelmes ruházat + a cipö lerúgva, nehogy beledagadjon a lábam és már kész is:D

Nagyon vártam már az otthon töltött hétvégét, mivel sikerült utolsó pillanatban megszervezni a pocakos fotózást (barátnöm ajánlotta a fotóst)
Szuper képek készültek.....nagyon sajnáltam volna, ha nem készülnek profi képek a pocakomról.
Olyan szép emlékbe.... kár lett volna ha nem jön össze
(hozzáteszem utolsó pillanatban hoztuk össze, persze akkor még nem tudtuk, hogy 5 nappal késöbb a kis Bence már világra jön majd)
Persze, hogy is gondolhattuk, hisz a márc. 15-ei hétvégén fotózkodtunk, én meg máj. 4-re voltam kiírva.....
de gondoltam nem muszáj megvárni míg hatalmas hasam lesz, addig akartam szép képeket készíttetni, amig olyan kis helyes a pocakom:D
Micsoda szerencse;)

A másik amiért még vártam a hétvégét, az azért volt, mert végre hosszú idö után újra találkoztunk a középiskolás barátnöimmel.
Ök még azt sem tudták, hogy terhes vagyok, hisz nem kötöttem ország-világ orrára a tényt, csak azok tudtak róla, akikkel személyesen is találkoztam.
Minden jó, ha jó a vége - szokták mondani.
Szerencsére ök még utolsó pillanatban, de azért láthattak engem a pocakommal;)

Mit sem sejtve visszautaztunk Németországba.

Mellesleg megjegyezném, a másik lakásba való átköltözködés akkor még csak álomnak tünt, hiszen a felújítás elhúzódott.

De végül a nem kicsit stresszes idöszakba, ami ezután következett, a költözést is belesürítettük;)
Erröl és persze a kis Bence születéséröl majd még bövebben a következö bejegyzésben, ami remélhetöleg nem várat magára ennyit, mint ez a mostani:D
P.S.
Így utólag visszanézni a pocakos fotókat, olyan szép emlékeket kelt bennem....lehet, hogy csak azért is bevállalom a kistesót, hogy újra átélhessem a várandóság csodáját? Ki tudja;)

A Pocaklakóról - avagy a hasam megállíthatatlanul növekszik;)

Kezdeném azzal, hogy fogalmam sincs olvassa-e valaki még egyáltalán ezt a blogot.....
De igazándiból ezek a bejegyzéseket föleg magamnak irom, olyan memoárként, hogy késöbb esetleg vissza tudjam majd olvasni, mik is történtek velem.....milyen gondolatok is forogtak a fejemben;)

Azért örülnék neki, hogyha kommentelnének azok akik elolvassák, amit írok.....csak hogy tudjam van olvasóközösségem:D
Tudom régen írtam, de valahogy soha nem tudom rászánni magam ezekre a hosszú bejegyzésekre.....

Szóval most kezdeném a tényleges bejegyzést, ami pocakom  növekedéséröl, pocaklakó fejlödéséröl kellene, hogy szóljon....

Ami az utolsó bejegyzésem óta történt....

A vérzés végül egyszer csak abba maradt, máig nem tudhatjuk mi is okozta pontosan, de úgy néz ki semmi különösebb oka, vagy szövödménye sincs, szóval a doki szerint nem kell aggódni....
az egyedüli következménye ennek a kicsit ijjesztö idöszaknak az, hogy továbbra is nagyon óvatos vagyok, ill. a párom még jobban óv (pedig néha már az agyamra megy vele)
talán kicsit túl sokat is pihenek/fekszem az ágyban nap közben, mert ugye nincs jobb dolgom;)
dolgoznom nem kell, a háztartás nem vesz túl sok idöt igénybe, szóval én nagyon sokat pihenek....ami nem biztos, hogy túl elönyös.....félek, hogy emiatt túl sok lesz a felesleg, nagyon eltunyulok.....már most is észreveszem, hogy például, ha hosszabb sétát teszek, akkor a hasamra nagy mértékben hat a gravitáció, kényelmetlenül húzódik, de rá is jöttem ennek az okára.....a hétköznapokban nagyon kevésszer állok vagy járkálok huzamosabb ideig, így nincs megedzödve a hasam a Föld vonzása ellen;)

apropó súlygyarapodás.....nálam ez egy mummus-téma:D
ugyebár már a terhességem elött sem sikerült fogynom, így a tervem miszerint eleve csökkent testsúllyal indulok neki a várandósságnak, na az nem jött be=/ igaz sokaktól hallottam biztató szavakat, hogy amúgysem mentem volna vele sokra, ha közvetlen a terhesség elött fogyiztam volna, mert legtöbbször ilyenkor sokkal hamarabb és több kiló mászik fel a kismamára, szóval a keményen leadott kilók nem jelentettek volna hatalmas elönyt.....
szóval rátérve a lényegre.....az elején még egészen büszke voltam magamra....nem szedtem magamra olyan hatalmas többletet, pedig nem volt hányingerem sem, szóval nem azért nem híztam, mert nem tudtam enni;)
persze ez olyan szubjektív dolog.....biztos van olyan aki azt mondja, hogy 5 kiló a 20. hétig sok.....én úgy voltam vele, hogy ha az egész terhesség alatt "csak" 12-13 kiló jön fel rám, akkor nagyon büszke leszek magamra.....márpedig ez a félidöben még reálisnak tünt......csakhogy azóta megint eltelt pár hét, közben volt egy december, sok sok fincsi karácsonyi kajával meg bünös édességekkel és hát most a 27. héten, február elején már 8-9 kiló plusznál tartok, ami számomra annyit jelent, hogy egyre kisebb az esélye, hogy 12-13 kiló össztömegnövekedéssel megúszom, hiszen még vagy 3 teljes hónap hátra van és ugyebár ismert tény, hogy a terhesség utolsó harmadában jön a legtöbb plusz súly=/
bakker.....kíváncsi leszek mi lesz a végeredmény.....igaz most legalább már van látványos változás....most már el tudom képzelni hova hízok, mert a pocakom egyre nagyobb méreteket ölt, hihetetlen gyorsasággal nö a testem középtájékon....szerencsére eddig még nem látok nagy változást a far-comb tájékán, vagy csak nem tünik fel az arányok miatt;)

az utóbbi idöben a mellem is hatalmasat nött, bele sem merek képzelni mekkora lesz ha megindul a tejem (amiben nagyon reménykedek.....mostanában ez a szoptatásos téma nagyon el kezdett foglalkoztatni, kezdek aggódni, hogy vmi gond lesz.....olyan sok rémtörténetet hallottam/olvasta, hogy nem sikerült szoptatni a kismamának, és hogy micsoda szenvedés, meg minden......hát nagyon remélem, hogy Természet Anyánk jó lapokat osztott nekem, és nem lesz probléma a szoptatás terén;)

különösebb panaszaim nincsenek, a híres derékfájások még nem jelentkeztek, csak akkor van egy kicsi gebasz, ha sokat hajolgatok, de az a terhességem elött is megvolt......én a kis gerincsérvemre fogom, ami olyan tüneteket produkál, mint amikor egy ideg becsípödik....szóval ilyesfajta problémákkal küzdök néha, de ezért csak magamat okolhatom=P
vizesedéssel eddig nem volt nagyobb gondom.....az ünnepek alatt mondjuk volt 1-2 nap, amikor nagy családi ebéddel készültem.....hogy sokat álltam, futkorásztam....na és akkor beütött a krach, megdagadtak a lábaim....és akkor megijjedtem, gondoltam magamban, na most kezdödik.....ezután elefánt lábakkal járhatok fel s alá.....ugye történt már velem ilyen, amikor 24 órás buszozás után bedagadtak a lábaim, akkor keresztet vetettem magamra, gondoltam vizesedésre hajlamos alkat vagyok és kész.....de végül eddig még sikerült megúsznom.....Karácsony után sokat pihengettem, azóta se voltam egész nap talpon....és szerencsére azóta se volt precedens dagadt lábakra:D
de persze nem szeretném elkiabálni már most, mert még a hátralévö idöben bármi elöfordulhat=/

ugyan így vagyok a striákkal is.....eddig még megúsztam....csak egy már eddig is meglévö csíkocska a hasam közepén nagyobbodott meg széltében-hosszában (bikini vonaltól a köldököm irányába)....újak még nem jelentkeztek, merem remélni hogy a szorgalmas olajozásnak köszönhetöen....de megnyugtattak kedves kismama társaim, hogy valakinek csak az utolsó két hónapban jelentek meg, de akkor egyiküknek kegyetlenül, pedig ö is kenegette magát....persze logikus, hiszen akkor nö igazán a pocak, akkor éri el a határait a bör nyúlánksága......lelkiekben mindenesetre fel vagyok készülve a legrosszabbra, hiszen a pubertást sem úsztam meg csúnya striák nélkül, az "úszóhólyagom" már tele van csíkocskákkal, márpedig ez azt jelenti, hogy genetikailag hajlamos vagyok rá....szóval kicsi az esélye, hogy most meg fogom úszni....mindenesetre a remény hal meg utoljára, szóval én kenegetem magam továbbra is rendületlenül:D
abban bízok, hogyha lesznek is terhességi csíkjaim, azok is elhalványulnak, mint a többi és akkor már nem olyan csúnyák....persze rontják az összképet, de emiatt nem aggódok, hiszen soha sem volt bomba bikini alakom=P

Ami a pocaklakót illeti, köszöni szépen jól van;)
szépen lassan növekszik ( a 17. héten 195g-ra saccolta a doki bácsi a súlyát....20. héten 23 cm és 375g volt a bébi és a 24. hét közepén meg már 707g volt a mi kicsi fiúcskánk;)
tényleg ezt még az elözö bejegyzésben talán nem is említettem....szóval a mi kis babánk már a terhesség egészen korai szakaszában megmutatta magát, nem titkolózott, így már a 13. heti ultrahangon, amikor a férjem is jelen volt a doki bácsi egyszerüen és nagyszerüen bejelentette, hogy tessék nézni a fütyköst a lába közt....én hirtelen egy kicsit elkeseredtem...mindig is lányt szerettem volna, még viccelödtem is, hogy a remény hal meg utoljára, szóval én azért még megvárnám a következö vizsgálatot is, és csak akkor fogom elhinni hogy fiúcskát várunk, ha a tényt megerösíti a következö alkalommal is....hát megtörtént....úgyhogy azóta már én is nagy izgalommal várom a mi kis trónörökösünk érkezését;)
már a neveken is gondolkoztunk.....eddig három befutó páros van: Milán Marcell, Bence Bálint és Levente Lóránt.....tudom kicsit furcsa hogy ilyen alliteráló neveket választottunk, de mivel a Horváth-hoz illö, vagyis H-betüs normális nevet nem találtunk így gondoltam legalább a két keresztnév legyen egymáshoz illö:)

Update:
ezt a bejegyzést már rég elkezdtem írni, most végre talán sikerül be is fejeznem=P

szóval azóta névválasztás terén is változtak a dolgok, már nem ragaszkodom annyira a megegyezö kezdöbetükhöz, most már szinte tuti, hogy Bence Marcell lesz a kis trónörökös neve;)
Bence a párom kedvence, az ö választása, a Marcell az enyém....elöször Bence Levente volt esélyes, de ott túlzásnak tünt az a sok e betü, még a végén emiatt csúfolnák szegény gyereket.
a Bencével kapcsolatban csak egy kitételem volt, nem fogja senki Bencusnak vagy Bencuskának becézni....szerintem legegyszerübb a Beni, mint rövidítés

azóta voltunk megint dokibácsinál.....28+4, megint nagy vizsgálat volt, a doki mindent alaposan átnézett, a pocaklakó tökéletesen jól érzi magát anya pocakjában, minden szükségessel el van látva, szépen fejlödik, akkor épp 1232g és 35 cm-re saccolták súlyát és testének hosszát.
az ultrahang vizsgálatot már épp befejezte volna a nögyógyászom, amikor megkértem, hogy ugyanmár kukkantsunk be megint a bébi lába közé;)
tudom tök hülye vagyok, de mikor kiegészítöket vettünk a babaszobába, párom feldobta a témát, hogy ugye 100%, hogy kisfiúnk lesz, mert kicsit gáz lenne, ha már minden ruhát meg dekót kék/zöldben vennénk meg és a végén kiderülne, hogy mégis kislányunk születik:D
a dokibácsi kicsit megsértödve azon, hogy nem bízunk benne, odairányította az ultrahang fejet a bordáim közé, ahol a baba feneke található (már most fejjel lefelé helyezkedik el, ami lehet hogy már így is marad a terhesség végéig) és hát "kéremszépen" tisztán kivehetöen ott fityeg kis trónörökösünk "férfiassága" teljes egészében, tisztán kivehetöen a két kis bogyó meg a bot ;)
most már megnyugodva vásárolgathatom továbbra is a kisfiús cuccokat:D

jelentem a pocakom egyre nagyobb, a mozgás egyre nehezebb, habár csak idöszakosan érzem magam korlátolva mozgásszabadságomban, még vannak pillanatok amikor elfelejtkezem róla, hogy növekvö pocakom hátráltatna valamiben is, de aztán jönnek azok a pillanatok, amikor kisfiúnk igen is emlékeztet rá, hogy ö ott van és helyet követel magának.....pl. a minap fordult elöször elö, hogy ki kellett húznom magamat ülés közben (amúgy elég görnyedten szoktam ülni) mert a baba popója, vagy épp lábai - magam sem tudom mi van ennyire fent és mi olyan kemény - a bordáim vonalában voltak és ahogy egy kicsit púposabban ültem rögtön kellemetlen volt;)
mindig is úgy képzeltem, hogy amikor a baba majd már akkora lesz, hogy a hasam felsö részét is igénybe veszi a növekedéshez, akkor majd a lenti részen kicsit csökken a nyomás és nem lesz ez a folyamatos pisilési inger.....hát felejtös, ez nekem szerintem már el sem fog múlni....sokan azzal vígasztalnak, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert ugye amikor majd már akkora lesz Pocaklakó, hogy a teljes hasüregem kitölti, akkor meg már folyamatosan nyomni fogja a húgyhólyagom, szóval a pisilési inger méginkább állandósulni fog:D

még szerencse, hogy amikor ülök (nem állok vagy sétálok) még egészen sokáig bírom pisilés nélkül.....
legutóbb mikor hazautaztunk Mo-ra akkor is egészen jól bírtam az autókázást, csak 2-szer pisiltem az 5-6 óra alatt.
A minap a mozit is végig tudtam ülni, még csak kellemetlen sem volt;)
amúgy ezt a filmet (Vaterfreuden a címe, vagyis "apai örömök") mindenkinek csak ajánlani tudnám.....csak ugye egy a baj, hogy német film és nem tudom Németo.-on kívül hol lehetne megnézni még....az apaságról szól, és páromnak is tetszett, voltak benne nagyon vicces részek....

Legközelebb márc. 13-án megyek dokihoz....gondoltuk, ha a dokibácsi megint mindent rendben talál, akkor azon a hétvégén megint hazaugrunk Mo-ra, megmutatjuk az egyre növekvö pocakot az izgatott rokonságnak, szeretnék még barátnöimmel is talizni, ameddig még van rá lehetöség......kíváncsi vagyok mit fognak szólni....még hivatalosan nem tudnak róla, hogy terhes vagyok, csak azok akikkel idöközben találkoztam;) mindenkinek személyesen szerettem volna megmondani....és hát ez a találka a volt osztálytársaimmal már régóta húzódik:D
Meg tervbe van még véve egy babavárós fotózás is, remélem szép idö lesz és össze tudjuk hozni;)
Ha sikerül szép képeket csináltatni a pocakról (meg magunkról;) akkor majd ide is teszek fel párat......

Egy kismama félelmei

Mint ahogy azt az elözö bejegyzésemben is írtam....már majdnem elértük az elsö trimeszter végét, mindenféle különösebb probléma nélkül....mondhatni jól viseltem a terhesség 1.harmadát. Én legalább is nem tartom olyan drámainak, hogy egy kicsit fáradtabb voltam, kicsit érzékeny a szagokra és hogy bizonyos ételektöl hirtelen megundorodtam.....hiszen nem volt gond a munkával, nem voltak híresen kínzó reggeli rosszulléteim. Az ember azt gondolná, a nehezén már majdnem túl van, a kritikus 3 hónapos idöszak végéhez közeledik, lassan ideje lenne végre a családdal és a munkáltatóval közölni a nagy hírt;)
Ez utóbbi pl. nagy fejfájást okozott, hiszen nem voltam benne biztos meddig tudok még dolgozni majd. A legoptimistább számolások alapján is max. január végéig tudtam elképzelni, hogy dolgozok, hiszen nagy hassal a szük lépcsöházban 4 emeletet mászni, a porszívót magammal ráncigálni egyik emeletröl a másikra, meg a vasalódeszkához odaállni, elég elképzelhetetlennek tünnik.....
Szóval felmerült a kérdés, hogy egyáltalán megérné-e az egész decembert végigdolgozni (azon aggódva, hogy mikor tudunk majd hazautazni Mo.-ra, milyen kevés idöt tudunk csak majd a szeretteinkkel tölteni, meg milyen stressz és rohanás lenne a vége, ha még decemberben is dolgoznom kellene)
Így arra gondoltam ha nov. elején bejelentem a családnak, akiknél takarítok, hogy babát várok, és nem tudom meddig tudok majd dolgozni, megadom így a lehetöséget, hogy még nov.-ben keressenek vkit a helyemre.....ugye decemberben az ünnepek elött nem éppen valószínü, hogy bárki is be szeretne állni munkába......Lehet, hogy hülyeségnek tünik, én mégis azon aggódtam, hogy végül mégis csak cserben fogom hagyni a családot, akiknek már 1 éve dolgozom, hiszen szegény fönökasszonyom, aki mellesleg okt. elején szült, kicsit ki fog purcanni, ha a kis babával, a terhesség alatt felszedett kilókkal (ha-ha-ha), a 4 éves kis ovissal, a nagyon fracnis férjével meg egy hatalmas háztartással magára hagyom.....

Végül nem volt más választásom.....hamarabb kényszerültem rá, hogy közöljem velük a terhességem hírét és igenis cserben kellett hagynom öket, mivel az élet közbeszólt:(

Közeledve a 12. héthez, beütött a krach.....

Épp otthon voltunk Mo-on, szerdától vasárnapig, mivel közeledve Mindenszentekhez rendbe kellett szedni anyósom sírját (aki mellesleg idén halt meg.....de ez egy másik történet, méghozzá egy nagyon szomorú öngyilkosságé)
Szóval miért is ne, pont az otthon töltött idöszakra betegedtem le.....olyan orrdugulós-torokfájós téma, szerda este már nem kaptam levegöt az orromon keresztül, kezdett feltelni az arc-/orrüregem és az éjjel arra keltem fel, hogy köhögögörcsöt kapok, mert a torkom annyira kiszáradt....próbáltam inni, az sem segített....valahogy éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége, mert furcsa mód a hasam tökre húzódott miközben rázkódtam a köhögéstöl.....no de nem tulajdonítottam neki nagy jelentöséget.....a köhögés végül elállt, sikerült visszaaludnom, de pár órával késöbb megint megébredtem, mert pisilnom kellett, gondolom fel is fázhattam, vagy olyan sokat ittam volna, hogy elmúljon a köhögésem(?).....no mindegy is....
viszont az a horror, ami következett, no azt nem kívánom senkinek....mire kiérek a WC-re az az érzésem, hogy már be is pisiltam, csakhogy a bugyim vérrel telt meg nem pisivel.....
hát gondolhatjátok, hogyan megijjedtem:(
rögtön utána is néztem milyen orvoshoz tudnék elmenni csütörtökön.....
csütörtökön viszont már egy csepp vér sem jött, söt az egész hétvégén sem....azért a doki mondta, hogy pénteken bemehetnék a magánrendelésére....azt mondta, hogy nem kell aggódnom, a baba jól van, él és virul, növekszik is.....a vérzés eredetét pedig még ö sem tudja megmondani, mivel akkor épp már nem véreztem és utólag meg nem tudja megállapítani honnan jöhetett, ö nem lát bevérzést sehol, a placentával sincs semmi gond.....egy kicsit fogjam vissza magam, ne dolgozzak meg no sex;)
én tényleg nem aggódtam tovább, hiszen egy csepp vér sem jött egész hétvégén, megnyugodtam......

hát nem kellett volna, mert hétfön újra beütött a krach...
nem is mentem dolgozni, meg egész d.e. az ágyban heverésztem, erre 10-11 óra felé felkelek pisilni és hát megint vér.....hihetetlen, ilyen is csak velem történhet meg.....rögtön hívom is a kinti dokimat, fél óra múlva már a székben fekszem és vizsgál.....mondjuk ez is egy jó sztori: a reggeli vértócsa után megint egy csöpp sem, még a vizsgálat elött is voltam WC-n még akkor sem, azért bíztam benne, hogy elég friss lesz a vérzés ahhoz, hogy a doki meg tudja állapítani honnan is jön.....erre mire ülnék bele a vizsgálószékbe elkezd csurogni a vér belölem=/
gondolhatjátok milyen ciki, de a doki bácsi tök rendi volt....megnyugtatott, hogy ö majd elintézi, gondoltam - no tessék, most aztán frissek a nyomok, tessék nekem kinyomozni honnan jön ez a fránya vér.....
persze pontosan ö sem tudta megállapítani, azt meg hogy mitöl kezdett el vérezni, azt meg föleg nem lehet tudni....
Egy kicsit azért megnyugtat, a baba továbbra is szuperül érzi magát, van szívhang, megint nöt (1. vizsgálatkor 3,22 cm....a magyar doki mérései alapján 4,97cm....nem egész 4 nappal késöbb meg már 5,5cm-es az én kis ember-kezdeményem) söt az UH vizsgálat alatt még meg is mozgatta magát a bébi, nem csak a kis kezecskéit/lábacskáit, hanem egész hosszában mozgott, protestált a nyomás ellen, ahogy a doki nyomta a hasi ultrahang fejével:D
Viszont a doki bácsi elkeserített, azt mondta semmi más nem fog segiteni, mint az ha teljes ágynyugalmat rendel el, nem mozoghatok, és szép nyugodtan meg kell várni míg a vérzés magától elmúlik.....hát köszi szépen!!!
A helyzet azóta már kicsit javulóban.....
Kedden még egyszer nagyon megijjedtem....szinte egész nap semmi, egy órácskára elmentem könyvtárba, ahol nem csináltam mást csak üldögéltem, de mikor jöttem haza elöntött megint a vörös szörny.....a gatyóm is teljesen összevéreztem, de ez még semmi, ahogy lehúztam a bugyim egy csirke máj nagyságú alvadt vér ugrott elö......hát azt az érzést nem kívánom senkinek, én már komolyan azt hittem, hogy elvetéltem és az a fél tenyérnyi vmi, az én kis babócám, vagy a placenta, esetleg más tartozék, ami bentre tartozna, és majd jön az összes többi cucc is utána....tudom, nagyon morbid ez most így leírva, de szerintem ezt senki nem tudja elképzelni, milyen érzés is lehetett, aki ezt nem élte még át....
Rögtön hívtam is a dokit, aki megnyugtatott, hogy az CSAK alvadt vér, ugye mivel egész nap fekszem, nem tud rögtön távozni a vér a szervezetemböl és ezért ilyen formában jött ki, amikor felálltam.....meg még azt mondta, hogy amíg nem görcsölök és a vér mennyisége nem emelkedik addig próbáljak meg nyugodt maradni és feküdni-feküdni-feküdni, ha rosszabodik a helyzet viszont rögtön irány a kórház....gondolhatjátok, hogy a kórházas tatyót rögtön össze is dobáltam, mielött lefeküdtem volna, szegény férjem fal fehérré válva nézte végig a folyamatot, már felkészült a legrosszabra, hogy most rögtön irány a kórház, de megnyugtattam, hogy ez csak elövigyázatosság.....mindenesetre halálra aggódva magát, alig mert elaludni, de én megpróbáltam megnyugtatni, hogy aludjon csak, ha vmi lenne úgyis ébresztem rögtön.....
Végül szerda óta azért javuló tendenciát mutat a vérzésem.....napközben már tényleg szinte semmi, talán pár csepp, inkább hajnalban, reggel amikor felkelek akkor van kicsit több......mondjuk arra még mindig nagyon kíváncsi volnék mi a fene okozza a vérzést.....
Hétfön lesz az elsö trimeszteres nagy vizsgálat (ahol ugye a down-kórt is szürik)
Nagyon kíváncsi vagyok mit derít ki a doki.....azt mondták, hogy ez a vizsgálat sokkal alaposabb, tovább tart.....úgyhogy jön férjecském is, hogy megnézhesse végre a bébit ö is élöben.
Tudom, hogy hülye vagyok hogy ilyenek megfordulnak egyáltalán a fejemben.....no de mi lesz, ha esetleg ezen a nagyon várt vizsgálaton, nem azt közlik velünk, hogy minden rendben, a babánk egészséges, hanem esetleg ott derül ki, hogy már nem is él?!?!
Én szerintem azt nem élném túl.....
Tudom, hogy pozitívnak kell maradni, hiszen mindig én vagyok, aki ezt másoknak duruzsolja....én tényleg meg is próbálok pozitív maradni, de nem tehetek róla amikor elöntenek a negatív gondolatok.....
Az egyik legrosszabb eshetöség ugye, hogy a babát elveszítjük, de az is lehet, hogy ez a vérzést valami olyan okozza, ami a babának sem tesz jót, és esetleg hosszú távon vmi károsodás éri a babát is (mit-tudjam-én, pl. nem kap elég vér/tápanyag ellátást).....aztán ott van még a lehetösége annak is, hogy az egész terhesség alatt ágyban fekvésre leszek ítélve. Hallottam már ilyen horror sztorikat is, hogy vkit nyílt méhszája miatt elöször folyamatosan fektették, majd még össze is varrták, nehogy kicsusszanjon a bébi idö elött (tudom ez most kicsit szarkasztikusan hangzik)
Persze, ha pozitívan gondolkodok, és a legjobb végkimenetelböl indulok ki, lehet hogy a vérzés 1-2 nap múlva eláll, és a terhesség további részében megint teljesen problémamentes idöszak vár rám és a kis babócámra;)
Hogy én milyen boldog volnék, de tényleg......nem a semmiért mondják az emberek, hogy fö az egészség. Ezt most egy kicsit magamra is értem, de az is nagy igazság, hogy a lényeg az, hogy a baba egészséges legyen.....ennél többet most jelenleg én sem kívánhatok!!!
Bárki is olvassa ezt a bejegyzést most, kérlek drukkoljatok nekem/nekünk!

Hihetetlen

A cím nagyon jól tükrözi, hogy milyen érzések kavarognak bennem az utóbbi idöben....

A sztori pedig így kezdödött:
A párom már jó ideje nyaggatott, hogy mikor állunk már neki a babaprojektnek, ö már lassan kiöregszik;)
hát beadtam a derekam és a máj. végi Londoni utazásunk jó apropónak tünt....(nekem ugyanis volt egy ilyen tikkem, hogy milyen poén lenne már ha elmondhatnánk, hogy Londonban, vagy egy Barcelonai nyaralás alatt "készült" a kis trónörökös)
Szóval a 2,5 napos Londoni kiruccanás (amiröl majd még szeretnék írni beszámolót) nem volt sikeres ebböl a szempontból.....a nagyon várt és általam nagyon szuperül eltervezett Barcelonai nyaralás meg elmaradt, így a mi kis trónörökösünk nem valami extra szép helyen "készült", de legalább a fogantatás idöpontjáról elmondhatjuk, hogy különleges, hiszen a 2. házassági évfordulónkra (+/-1 v. 2 nap) tehetö az a bizonyos nap:D
Persze abból egy jó idejig nem is sejtettem semmit, hogy az én pocakomban fejlödik egy iciri-piciri kis Babóca. Csak olyan 1 hónapra rá, vagyis szeptember közepén kezdtem el gyanakodni, ugyanis nagyon fáradékony lettem, kezdtem undorodni kajáktól, meg szagoktól, de olyan igazán hányingerem nem is volt, ezért nem gondoltam rögtön, hogy terhes lennék. Mivel mindig is azt képzeltem, hogy olyan "végig hányom a 9 hónapot szindrómába" fogok majd szenvedni, mint édesanyám:)

a jobb oldali már kicsit fakó, az volt az 1. teszt

Azért szeptember végén vettem a bátorságot és megcsináltam az elsö tesztet, ami rögtön pozitív lett,
rögtön fel is hívtam a nögyógyászt és okt. 9-re kaptam idöpontot. A köztes idöben még csináltam még egy tesztet is, kb. 1 hétre rá az elsö tesztnek.....és amikor az is egyértelmüen pozitív lett, gondoltam eljött az ideje, hogy a leendö apuka is megtudja az örvendetes hírt;)
Szerintem elöször ö sem akarta elhinni, hiszen ö mindig attól félt, hogy majd évekig tart mire teherbe esek.....hát erröl a teóriáról ennyit.....

Eljött az elsö vizsgálat ideje is.....
Okt. 9-én kézhez kaptam az elsö képes bizonyítékot....
a Babóca elsö UH-képét
A doki szerint minden rendben, a korához képest fejlödik, akkor épp 32mm-es nagysággal büszkélkedhetett, a mi kis ember-kezdeményünk....mindenesetre hihetetlen, hogy már simán felismerhetö volt a jobb-bal kéz és láb, egész normális fejforma, meg minden, szóval már nem csak egy babszemre, vagy egy ebihalra hasonlítható kis izé látszik a képen, hanem egy szépen kivehetö növekvö emberke:D

Hivatalosan 10hét + 3napos terhes voltam a vizsgálat napján.....mondták is, hogy elég késön mentem el nögyógyászhoz.....a következö vizsgálat ami az elsö trimeszter végén esedékes, lassan el is végezhetö:)
Hát sajnálom, hogy nem mentem korábban, de mivel nekem nem 28 napos a ciklusom, mint minden normális nönek, hanem nálam normális a 30-40 nap is...ezért amikor aug.-ban nem jött meg, nem gondoltam rögtön, hogy teherbe estem.

Nemrég mondta egy csaj, akitöl kismama rucikat vettem (nem lehet elég korán felkészülni mindenre), hogy a terhesség alatt aztán kinyithatja az ember a pénztárcáját.....addig nem is hittem neki, amíg a nödokinál az aszisztensek nem dugtak az orrom alá egy lapot, amin be kell X-elnem mely szolgáltatásokat szeretném igénybe venni, amit a biztosító nem áll.....a következöket lehet választani: 120€ ha minden vizsgálat alkalmával szeretnék UH is +60€ egy 3D/4D UH, ez általány....ha nem akarom ezt a csomagot, akkor ugye jár a 3 UH alapból (a biztosító állja) és bármikor csináltathatok UH-t 35€/db vagy 70€ a 3/4D-s
Ezen tényleg nagyon el kell gondolkodnom, mert szerintem feleslegesen kidobott pénz.....3 alkalommal, amit a biztosító fizet, szerintem az elég, meg esetleg 1 vagy 2 alkalommal tudunk Mo-n is csináltatni 3D ultrahangot, ha szükségét érezzük.....utána néztünk már, 10000 Ft-ért csinálnak 3D babamozit Györben (amikor elöször olvastam, azt hittem lehidalok, de tulajdonképpen igazuk van, hiszen ezt az UH vizsgálat körüli mizériát már kicsit talán el is túlozzák az emberek manapság.....hiszen 3 alkalommal, ha alaposan megnézik a magzat fejlödését, akkor a rendellenességek kiszürhetök)
Nem is kérdöjelezem meg pl. az elsö trimeszter végén tartandó alapos kivizsgálást (megjegyezném, hogy megint csak saját zsebböl fizetendö 110+35€) ami a Down-kór kizárására és más rendellenességek korai felismerésére szolgál......habár felmerült bennem a kérdés, hogy szükséges-e, hiszen

mintha azt olvastam volna vhol, hogy csak a veszélyeztetett pl. 35 feletti nöknek ajánlják elvégeztetni.....ill. az is zavar, hogy még fel sem hívták a figyelmemet, hogy külön kell érte fizetni, de már elö is jegyeztek vérvételi ill. a vizsgálati idöpontokat nekem....gondolom persze vissza lehetne mondani, de abból indultam ki, hogyha ez ilyen egyértelmü, hogy mindenki megcsináltatja, akkor mégiscsak mindenkinek ajánlott.

Olyan jó lenne, ha most vki tudna tanácsot adni, pl. el tudná mesélni, hogy Mo. hogyan folyt a terhes gondozás, hány UH-t csináltak, milyen vizsgálatokra volt szükség, stb.

Falfestési ötletek

Hogy hogyan vigyünk színt a szürke hétköznapokba?

Hát fessük színesre a fehér falakat;)

Az elsö kérdés ami felvetödik: milyen szineket használjunk......

én is nehezen döntök, olyan típus vagyok aki megrág mindent 1000-szer, így több színmintát is hoztam már különbözö boltokból, hogy végül megtalálhassam majd a legmegfelelöbb árnyalatot.......de azért annyira még sem vagyok döntésképtelen, mint a fenti hálószoba tulajdonosa=P
szegény ördög valószínü tényleg nagyon nem tudta eldönteni, milyen színü legyen a szoba fala:D

Én az elötérben és a nappaliban szürkét/ezüst, lilát és pinket tudnék elképzelni a falon
a hálóban pedig türkizt (petrol), barnát, bézst
a ház többi részéröl majd még ráérünk gondolkodni......
ezt a két színpalettát és annak felhasználását is nehéz lesz férjuramra ráeröltetni:D
szóval rátérve a lényegre......


Különbözö falfestési technikák, változatos minták után keresgéltem a neten, és találtam pár nagyon szuper ötletet....

Mivel a háló falai az 1. számú kiszemeltek és ott is inkább csak az ágy mögötti falfalület elég nagy ahhoz, hogy mintákat fessünk rá, így kezdeném ezekkel az ágyvégekkel és ágy mögötti falmintákkal.....

no de persze témától eltéröen nem is festett ágyvéggel kezdeném a sort, hanem egy textillel bevont kis kockákból összerakott pihe-puha fejvéggel, ami viszont tökéletes ihletet adott.....megtetszettek a kicsi kocka minta)

A következö képen még mindig textil kockák, itt már nem egészen fejvég funkcióban.....és mellesleg messziröl meg sem lehetne mondani, hogy textilböl vannak....ilyeneket akár festeni is lehetne.....és nagyon tetszik, hogy szinte az egész falat beteríti a kocka minta......
ez itt egy babaszoba, annak is egy sötétebb változata, amit csak ez a szemetgyönyörködtetö limezöld dob fel

a limezöldnél maradva, de már egy sokkal vidámabb, sokkal vibrálóbb kombinációban....
szerintem nagyon cuki, és nekem mindig is tetszett a kék-zöld színkombi
mostanában a kedvencem amúgyis a türkiz, ami meg a kettö keveréke.....és pont 1-2 nappal ezelött vettem egy lenge kis sálat ami ebben a színskálában tündököl....
visszatérve a szoba festéséhez: nagyon tetszenek a vékonyabb és vastagabb csíkok, a 3-4 szín vegyesen használva

Ha volt már kocka, csík akkor most legyen pöttyös minta is.....ez is kicsit gyerekszoba feelinggel, föleg a színpaletta miatt.....mindenesetre nem rossz ötlet, de egy ilyen falmintát majd inkább a kis hercegnönk szobácskájába...... 

további ehhez hasonló gyerekszoba festési tipp ITT

a csíkos-pöttyös vászon hátoldalára pedig tapéta került

Az utóbbi két szoba falmintája kombinálva, kisebb falfelületen megvalósítva és a megfelelö színkombinációban egészen felnöttes is tud lenni, nemde?!

újra kicsit babásabb, pasztelesebb színekben pombázik ez a csajos szoba, a falfestés viszont már a bejegyzés elején említett négyzetrácsos minta.....itt tényleg egész falakat terít be, ami talán egy kicsit túlságosan is sok.....



föleg ha a következö képhez hasonlóan kicsit élénkebb színekböl áll a színpaletta, de ha az egyik másik fal mintás csak a másik(ak) pedig egyszínüek, igazán kellemes lehet ez a minta a szemnek is.....





.......mint például ennek a szobának az esetében is
a színválasztás ebben az esetben talán kicsit túl harsány, némely szín túlságosan is sötét, föleg, hogy az egyszínü falak is egy sötétebb tónusú festékkel lettek lefestve......de valami ehhez hasonlót már tényleg el tudnék képzelni.....







 egy újabb sakktábla minta csak nem fekete-fehérben, hanem 4 színnel kevere kirakva;)
amúgy ez a színkombináció nekem is nagyon tetszik....
ja, és itt a négyzeteket nem választja el fehér csík, vagyis nincsenek keretek, ami festés szempontjából ugye elég nehéz megoldás lehet, hiszen itt nem lehet simán "festö-szalaggal" behatárolni a befesteni kívánt területet, legalábbis nem egyszerre az összes sort és oszlopot, hanem max. egyenként a kis négyzeteket....

viszont, ha van valakinek türelme hozzá.......
akár egy nagyon hasznos dolgot is kihozhat egy nagy üres falfelületböl......
a leírás a hatalmas falinaptár készítéséröl Marta Stewart oldalán található

egy új müsorban (Designer Star) láttam
ezt a falfestési technikát

ez a fajta falfestési technika is nagyon jó, kisebb- nagyobb felületeket különbözö színnel lefesteni, nem is rossz ötlet....
a képen mondjuk még a padlón és a bútorzaton is ugyanaz a minta fut végig, ami kicsit túlzás, de ebben az esetben pont az volt a lényeg, ki tud minél kreatívabb design-t kihozni egy fehér dobozból fehér bútorokkal.....
igaz a színek nem igazán jönnek be, de az alapötlet jó, a kivitelezés szuper és az eredmény elég harmónikus

 

íme pár kép a kedvenc csíkos falaimról....

az 1. egyszerüen harmónikus hatást kelt.....a zöld-barna színkombináció amúgy is az egyik kedvencem.....
a 2. képen a kék árnyalatai tetszenek
a 3. képen szuper a színárnyalatok használata
a 4.-en a falon derékmagasságban végig futó csíkos csík egészen tapéta hatású, legalábbis én azt hittem elsö ránézésre, hogy tuti tapéta, hiszen nagyon sok vékonyabb és vastagabb csík több szín használatával és elég sürün egymás felett, és kiderült mégis festett.....láttam még a készítés folyamatáról is képeket egy blogban
amúgy egy ilyen csíkot a bejáratnál és az elötérben/közlekedöben el is tudnék képzelni......csakhogy szerintem nekem nem lenne ilyen sok csíkot felfesteni a falra, így a mi esetünkben maradna a csíkos tapéta;)
az 5. kép viszont már egészen megvalószíthatónak tünik, hiszen a csíkok sokkal vastagabbak, nincs is olyan sok belölük, persze más színekkel, ugyanis ez a pirosas bordó nagyon nem az én színem:D
a 6. képen meg megint elökerül a színátmenetes téma, itt mondjuk nem a fal teljes magasságában, és a színek tónusai is sokkal távolabb állnak egymástól

itt olvasható a leírás, hogy hogyan is készült el ez a fal (képekkel)

a következö képen egy már-már müalkotásnak is betudható három részböl álló fejvég látható, tetszenek ezek a légies kék árnyalatok, az, hogy a különbözö színárnyalatok teljesen véletlenszerüen követik egymást vékony vas vastag csíkok formájában végül még egy csíkos megoldás, csakhogy itt a csíkok se nem vízszintesek se nem függölegesek.....és a ragasztószalaggal leragasztott csíkok, amik fehéren maradtak egy egészen geometrikus formát adnak ki, nem csak simán másodrangú a szerepük, nem a különbözö szineket határolják, hanem elsörangúvá elölépve magát a mintát adják ki

ezen a képen pedig egy csodás színárnyalatú festett ágyvég egy nagyon szép festett mintával......

kinek tetszik még rajtam kívül???

és végül, ha már a mintáknál tarunk itt egy nagyon cuki falminta.....

ilyesmi van a házban is ahol takarítok......de szerintem azt a "fönökasszonyom" saját kezüleg csinálta
csak mindig elfelejtem megkérdezni töle......
de majd teszek fel arról is képeket.......

Kinek melyik falminta tetszett a legjobban???

Babaprojektes tervek

Elöször is pár szóban a mi családalapítási terveinkröl.....
én 23 éves vagyok, párom 29.....én még böven ráérnék a gyermekvállalással, még saját rokonaim szerint is (szerintük inkább egy kicsit a karrierre kellene koncentrálnom), holott tudják, hogy érettebb vagyok mint a legtöbb velem egyidös csaj, soha nem is voltam az a bulizós fajta, nem iszom, soha nem dohányoztam, és semmi gondom nem volt azzal, hogy fiatalon menjek férjhez, és háziasszonynak álljak ill. azzal sem, hogy fiatalon szüljek...
szerintem nincs értelme belevágnom a karrier építésbe - jelenleg még munkám sincs, szóval ahhoz hogy építhessem azt a fránya karriert elöször egy állandó munkát kellett volna találnom, így viszont akár évekkel is kitolódna a babaprojekt, ha én önzö módon a munkát hajtanám.....ennek pedig párom nagyon nem örülne.....ö azon a véleményen van, hogy ö megkeresi a kenyérrre valót, szerencsére annyit, hogy én eddig nem is voltam rászorulva, hogy munkába álljak, így maradtam itthon mint háziasszony, ill. a házimunka mellett takarítgatok egy kis zsebpénzért és intézem a férjem papírmunkáját. Párom ebben a családmodellben nöt fel, neki ez a természetes, nekem pedig nincs ellenvetésem......
szóval közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, nincs értelme sokáig halogatni a családalapítást (egyetértünk abban, hogy nem egészen normális, ha valakinek legyen az nö vagy férfi 40 fölött lesz gyereke) söt párom már attól is kiakadt, hogy nagy valószínüséggel neki már nem fog megszületni az 1. gyermeke mielött betöltené a 30. életévét - talán az egyetlen amiben nem értünk egyet.....hogy én csak egy gyereket szeretnék, mert én szeretném, ha képes lennék annak az 1-nek megadni minden tölem telhetöt.....párom viszont úgy van vele, hogy egy gyerek az nem gyerek és kell játszótárs a gyerekünknek....én erre viccesen csak annyit mondtam majd lesz elég játszótársa az utcában lakó gyerekek közül;)
no de ez majd még eldöl, majd még meglátjuk, hogy 1 lesz vagy több.....ez még majd sokmindentöl függ
viszont a családalapítást igenis komolyan gondoljuk és vesszük, így komoly terveink vannak már az 1. lépésekkel kapcsolatban......


elöször is, ahhoz hogy "elkészülhessen" az utód, le kell ugyebár tenni a fogamzásgátlásról.....
ehhez viszont tudni kell, hogy a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy nekem le kell vetetnem a spirálom (tudom, itt sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is van nekem spirálom, ha egyszer még nem szültem - így hát röviden elmesélem, hogyan is történt ez)
kapcsolatunk elejen fogamzásgátlót szedtem, söt az elözö kapcsolataim során is, ami azt jelenti, hogy elöször kb. 1 évig, majd 1,5 évig és a mostani párkapcsolatom elején is olyan 1,5 évig szedtem a tabit, csakhogy 2008 tavaszán beütött a krach......a felkaromba kaptam egy kisebb trombózist, nem olyan komoly mélyvénásat, asszem ez csak felületi volt, és szerencsére hamar fel is szívódott, de mint az késöbb a vizsgálatok kimutatták öröklött hajlamom van a trombofíliára (Leiden pozitív-ahogy a nödoki emlegeti) így a fogamzásgátlóról rögtön leállítottak, és nem maradt más lehetöség
(persze a gumin kívül, amit meg párom ellenszenve miatt mellözünk) mint a spirál felhelyezése

 most viszont eljött az ideje, hogy a spirált levetessem és rááljunk a babaprojektre........
csakhogy a babaprojekt egy kicsit csúszik, mert én kijelentettem, hogy a Bulgáriai nyaralásunkat én még élvezni szeretném, egy utolsó nyaralás a párom hatalmas baráti társaságával, egy olyan jó partizós fajta
(no persze engem nem a bulizós része aggaszt, nem amiatt tolom én a babaprojektet, hanem amiatt, mert nem szeretném a közel 20 órás buszutat illetve az egy hét nyaralást végigszenvedni, márpedig ha édesanyámhoz hasonlóan nem csak a terhesség elején fognak rosszullétek gyötörni, akkor nem lesz éppen egy kellemes dolog ez az áldott állapot;)
így arra a döntésre jutottunk, hogy ha le is vetetem elöbb a spirált augusztus elött nem állunk neki próbálkozni.....

idöközben beadattam magamnak a méhnyakrák elleni védöoltást elsö adagját is, 2 hónap múlva ha megyek beadatni a 2.-at, akkor valószínü megint a nödokival adatom be, és akkor egyúttal le is vetetem vele a spirált, majd 4 hónap múlva amikor október közepén beadják az utolsó oltást elvileg el is hagyhatjuk a gumit, és indulhat a babaprojekt élesben.....a spirál levétele után amúgyis tanácsos pár hónapot várni (habár a doki szerint rögtön teherbe lehet már esni)
azalatt az idöalatt a menstruációnak is vissza kell ugye állnia a normál kerékvágásba, nekem is meg kell figyelnem, mert ugye nekem elég rendszertelen......meg akkor a vitaminokat is nekiállok szedni
most amikor kérdeztem az orvost, hogy mi lenne, ha az oltások ideje alatt teherbe esnék, azt mondta nem okozna problémát, akkor is ugyanúgy beadná a 3.-at, de én vagyis mi azért csak megvárjuk a 3. oltás beadását is, mert eddig több helyen is olvastam, hogy olyankor nem adják be a kismamának a vakcinát, csak a szülés után, az meg nem biztos, hogy olyan jó lenne, ha felborítanánk az oltás rendszerét, hátha akkor nem fejti ki normálisan a hatását......
a doki viszont ez alkalommal se felejtette el felhívni rá a figyelmem, hogy a terhesség alatt "lönöm" kell majd magamat, és hogy kérte, hogy azonnal menjek el orvoshoz ha kiderül, hogy terhesbe estem és irassam fel az inekciókat (az hiszem heparint tartalmaznak), tudjátok ezek olyan injekciók, amit a mütét után meg a fekvö betegek szoktak kapni, hogy ne képzödjenek rögök a vérükben.....
és hogy a terhesség elejétöl a végéig adnom kell majd magamnak, nehogy a 9 hónap alatt kapjak már trombózist, vagy tüdöembóliát vagy valami hasonlót.....
elöször nagyon kapálóztam ellene, hiszen ki az az épeszü ember aki tüpárnát akarna magából csinálni önként és dalolva, de végül utána olvastam a dolognak és elég komoly dolgokat tudtam meg.....
mivel ugye megvan a hajlamom a trombózisra, ezért sokkal nagyobb lesz nálam a vetélés esélye (amire én persze gondolni sem merek) meg nem szeretném kockáztatni, hogy a gyerekemnek legyen valami baja, szóval muszáj lesz szúrkálnom magam a terhesség ideje alatt, ugyanis a szájon át adható szerek pedig rossz hatással lennének a magzat fejlödésére=/
szóval ez van, most már meg van a terv, hogy mit kell csinálni a teherbe esés elött és közvetlen a várandósság kezdetén, a többi meg majd jön magától......
vagyis azt még nem is említettem, hogy elöször itt kint találnom kell egy normális szülész-nögyógyázst, mert ugye azt tervezem, hogy itt kint fogok szülni, mert ugye többet vagyunk itt kint mint otthon, és egyszerübb lesz eljárni egy kinti orvoshoz terhesgondozásra, ill. szerintem itt kint adott egy sokkal kultúráltam környezet.....már csak remélni tudom, hogy az orvosok is vannak olyan jók, mint otthon.....már csak azon fáj a fejem, hogyan fogom megoldani a gyermekágyi idöszakot....már sokat filóztam rajta, hogy anyunak majd ki kell jönnie, és velünk maradnia, a kezdeti idöszakban, amíg bele nem rázódok a baba körüli teendökbe.....de öszintén kiver a frász már a gondolatától is, hogy én valaki más segítségére leszek rászorulva......vagyis, inkább arra, hogy hogyan oldjuk majd meg, itt kint a dolgokat......már arra is gondoltam, hogy a szülés után hazautazunk és pár hétig otthon maradunk, ahol anyuék is meg anyósék is bármikor át tudnak jönni segíteni (és rögtön utána haza is tudnának menni;)
no de ez még nagyon odébb van, nem filózok rajta már elöre ilyen sokat, mert akkor majd úgyis adja magát a helyzet, és majd minden jön magától......
azt is sokan mondták már, hogy nem ám azt képzeljük, hogy az a gyereket majd huzkodhatjuk magunkkal, a baba születése után majd nem tudunk ám olyan gyakran hazautazni, de szerintem nem lehetetlen......én úgy képzelem, hogy a mi kicsi babánk, nagyon alkalmazkodó lesz, imádni fog az autóban, nagyokat alszik majd hazafelé az úton, és semmiben nem korlátoz majd minket......persze biztosan nekünk is tekintettel kell majd lenni az ö igényeire, de nem hinném hogy feltétlenül muszáj lenne a baba érkezése miatt a feje tetejére állítani az életünket.....
Ha esetleg vannak valakinek ezzel kapcsolatos tapasztalatai szívesen veszem a jótanácsokat!