Egy kismama félelmei

Mint ahogy azt az elözö bejegyzésemben is írtam....már majdnem elértük az elsö trimeszter végét, mindenféle különösebb probléma nélkül....mondhatni jól viseltem a terhesség 1.harmadát. Én legalább is nem tartom olyan drámainak, hogy egy kicsit fáradtabb voltam, kicsit érzékeny a szagokra és hogy bizonyos ételektöl hirtelen megundorodtam.....hiszen nem volt gond a munkával, nem voltak híresen kínzó reggeli rosszulléteim. Az ember azt gondolná, a nehezén már majdnem túl van, a kritikus 3 hónapos idöszak végéhez közeledik, lassan ideje lenne végre a családdal és a munkáltatóval közölni a nagy hírt;)
Ez utóbbi pl. nagy fejfájást okozott, hiszen nem voltam benne biztos meddig tudok még dolgozni majd. A legoptimistább számolások alapján is max. január végéig tudtam elképzelni, hogy dolgozok, hiszen nagy hassal a szük lépcsöházban 4 emeletet mászni, a porszívót magammal ráncigálni egyik emeletröl a másikra, meg a vasalódeszkához odaállni, elég elképzelhetetlennek tünnik.....
Szóval felmerült a kérdés, hogy egyáltalán megérné-e az egész decembert végigdolgozni (azon aggódva, hogy mikor tudunk majd hazautazni Mo.-ra, milyen kevés idöt tudunk csak majd a szeretteinkkel tölteni, meg milyen stressz és rohanás lenne a vége, ha még decemberben is dolgoznom kellene)
Így arra gondoltam ha nov. elején bejelentem a családnak, akiknél takarítok, hogy babát várok, és nem tudom meddig tudok majd dolgozni, megadom így a lehetöséget, hogy még nov.-ben keressenek vkit a helyemre.....ugye decemberben az ünnepek elött nem éppen valószínü, hogy bárki is be szeretne állni munkába......Lehet, hogy hülyeségnek tünik, én mégis azon aggódtam, hogy végül mégis csak cserben fogom hagyni a családot, akiknek már 1 éve dolgozom, hiszen szegény fönökasszonyom, aki mellesleg okt. elején szült, kicsit ki fog purcanni, ha a kis babával, a terhesség alatt felszedett kilókkal (ha-ha-ha), a 4 éves kis ovissal, a nagyon fracnis férjével meg egy hatalmas háztartással magára hagyom.....

Végül nem volt más választásom.....hamarabb kényszerültem rá, hogy közöljem velük a terhességem hírét és igenis cserben kellett hagynom öket, mivel az élet közbeszólt:(

Közeledve a 12. héthez, beütött a krach.....

Épp otthon voltunk Mo-on, szerdától vasárnapig, mivel közeledve Mindenszentekhez rendbe kellett szedni anyósom sírját (aki mellesleg idén halt meg.....de ez egy másik történet, méghozzá egy nagyon szomorú öngyilkosságé)
Szóval miért is ne, pont az otthon töltött idöszakra betegedtem le.....olyan orrdugulós-torokfájós téma, szerda este már nem kaptam levegöt az orromon keresztül, kezdett feltelni az arc-/orrüregem és az éjjel arra keltem fel, hogy köhögögörcsöt kapok, mert a torkom annyira kiszáradt....próbáltam inni, az sem segített....valahogy éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége, mert furcsa mód a hasam tökre húzódott miközben rázkódtam a köhögéstöl.....no de nem tulajdonítottam neki nagy jelentöséget.....a köhögés végül elállt, sikerült visszaaludnom, de pár órával késöbb megint megébredtem, mert pisilnom kellett, gondolom fel is fázhattam, vagy olyan sokat ittam volna, hogy elmúljon a köhögésem(?).....no mindegy is....
viszont az a horror, ami következett, no azt nem kívánom senkinek....mire kiérek a WC-re az az érzésem, hogy már be is pisiltam, csakhogy a bugyim vérrel telt meg nem pisivel.....
hát gondolhatjátok, hogyan megijjedtem:(
rögtön utána is néztem milyen orvoshoz tudnék elmenni csütörtökön.....
csütörtökön viszont már egy csepp vér sem jött, söt az egész hétvégén sem....azért a doki mondta, hogy pénteken bemehetnék a magánrendelésére....azt mondta, hogy nem kell aggódnom, a baba jól van, él és virul, növekszik is.....a vérzés eredetét pedig még ö sem tudja megmondani, mivel akkor épp már nem véreztem és utólag meg nem tudja megállapítani honnan jöhetett, ö nem lát bevérzést sehol, a placentával sincs semmi gond.....egy kicsit fogjam vissza magam, ne dolgozzak meg no sex;)
én tényleg nem aggódtam tovább, hiszen egy csepp vér sem jött egész hétvégén, megnyugodtam......

hát nem kellett volna, mert hétfön újra beütött a krach...
nem is mentem dolgozni, meg egész d.e. az ágyban heverésztem, erre 10-11 óra felé felkelek pisilni és hát megint vér.....hihetetlen, ilyen is csak velem történhet meg.....rögtön hívom is a kinti dokimat, fél óra múlva már a székben fekszem és vizsgál.....mondjuk ez is egy jó sztori: a reggeli vértócsa után megint egy csöpp sem, még a vizsgálat elött is voltam WC-n még akkor sem, azért bíztam benne, hogy elég friss lesz a vérzés ahhoz, hogy a doki meg tudja állapítani honnan is jön.....erre mire ülnék bele a vizsgálószékbe elkezd csurogni a vér belölem=/
gondolhatjátok milyen ciki, de a doki bácsi tök rendi volt....megnyugtatott, hogy ö majd elintézi, gondoltam - no tessék, most aztán frissek a nyomok, tessék nekem kinyomozni honnan jön ez a fránya vér.....
persze pontosan ö sem tudta megállapítani, azt meg hogy mitöl kezdett el vérezni, azt meg föleg nem lehet tudni....
Egy kicsit azért megnyugtat, a baba továbbra is szuperül érzi magát, van szívhang, megint nöt (1. vizsgálatkor 3,22 cm....a magyar doki mérései alapján 4,97cm....nem egész 4 nappal késöbb meg már 5,5cm-es az én kis ember-kezdeményem) söt az UH vizsgálat alatt még meg is mozgatta magát a bébi, nem csak a kis kezecskéit/lábacskáit, hanem egész hosszában mozgott, protestált a nyomás ellen, ahogy a doki nyomta a hasi ultrahang fejével:D
Viszont a doki bácsi elkeserített, azt mondta semmi más nem fog segiteni, mint az ha teljes ágynyugalmat rendel el, nem mozoghatok, és szép nyugodtan meg kell várni míg a vérzés magától elmúlik.....hát köszi szépen!!!
A helyzet azóta már kicsit javulóban.....
Kedden még egyszer nagyon megijjedtem....szinte egész nap semmi, egy órácskára elmentem könyvtárba, ahol nem csináltam mást csak üldögéltem, de mikor jöttem haza elöntött megint a vörös szörny.....a gatyóm is teljesen összevéreztem, de ez még semmi, ahogy lehúztam a bugyim egy csirke máj nagyságú alvadt vér ugrott elö......hát azt az érzést nem kívánom senkinek, én már komolyan azt hittem, hogy elvetéltem és az a fél tenyérnyi vmi, az én kis babócám, vagy a placenta, esetleg más tartozék, ami bentre tartozna, és majd jön az összes többi cucc is utána....tudom, nagyon morbid ez most így leírva, de szerintem ezt senki nem tudja elképzelni, milyen érzés is lehetett, aki ezt nem élte még át....
Rögtön hívtam is a dokit, aki megnyugtatott, hogy az CSAK alvadt vér, ugye mivel egész nap fekszem, nem tud rögtön távozni a vér a szervezetemböl és ezért ilyen formában jött ki, amikor felálltam.....meg még azt mondta, hogy amíg nem görcsölök és a vér mennyisége nem emelkedik addig próbáljak meg nyugodt maradni és feküdni-feküdni-feküdni, ha rosszabodik a helyzet viszont rögtön irány a kórház....gondolhatjátok, hogy a kórházas tatyót rögtön össze is dobáltam, mielött lefeküdtem volna, szegény férjem fal fehérré válva nézte végig a folyamatot, már felkészült a legrosszabra, hogy most rögtön irány a kórház, de megnyugtattam, hogy ez csak elövigyázatosság.....mindenesetre halálra aggódva magát, alig mert elaludni, de én megpróbáltam megnyugtatni, hogy aludjon csak, ha vmi lenne úgyis ébresztem rögtön.....
Végül szerda óta azért javuló tendenciát mutat a vérzésem.....napközben már tényleg szinte semmi, talán pár csepp, inkább hajnalban, reggel amikor felkelek akkor van kicsit több......mondjuk arra még mindig nagyon kíváncsi volnék mi a fene okozza a vérzést.....
Hétfön lesz az elsö trimeszteres nagy vizsgálat (ahol ugye a down-kórt is szürik)
Nagyon kíváncsi vagyok mit derít ki a doki.....azt mondták, hogy ez a vizsgálat sokkal alaposabb, tovább tart.....úgyhogy jön férjecském is, hogy megnézhesse végre a bébit ö is élöben.
Tudom, hogy hülye vagyok hogy ilyenek megfordulnak egyáltalán a fejemben.....no de mi lesz, ha esetleg ezen a nagyon várt vizsgálaton, nem azt közlik velünk, hogy minden rendben, a babánk egészséges, hanem esetleg ott derül ki, hogy már nem is él?!?!
Én szerintem azt nem élném túl.....
Tudom, hogy pozitívnak kell maradni, hiszen mindig én vagyok, aki ezt másoknak duruzsolja....én tényleg meg is próbálok pozitív maradni, de nem tehetek róla amikor elöntenek a negatív gondolatok.....
Az egyik legrosszabb eshetöség ugye, hogy a babát elveszítjük, de az is lehet, hogy ez a vérzést valami olyan okozza, ami a babának sem tesz jót, és esetleg hosszú távon vmi károsodás éri a babát is (mit-tudjam-én, pl. nem kap elég vér/tápanyag ellátást).....aztán ott van még a lehetösége annak is, hogy az egész terhesség alatt ágyban fekvésre leszek ítélve. Hallottam már ilyen horror sztorikat is, hogy vkit nyílt méhszája miatt elöször folyamatosan fektették, majd még össze is varrták, nehogy kicsusszanjon a bébi idö elött (tudom ez most kicsit szarkasztikusan hangzik)
Persze, ha pozitívan gondolkodok, és a legjobb végkimenetelböl indulok ki, lehet hogy a vérzés 1-2 nap múlva eláll, és a terhesség további részében megint teljesen problémamentes idöszak vár rám és a kis babócámra;)
Hogy én milyen boldog volnék, de tényleg......nem a semmiért mondják az emberek, hogy fö az egészség. Ezt most egy kicsit magamra is értem, de az is nagy igazság, hogy a lényeg az, hogy a baba egészséges legyen.....ennél többet most jelenleg én sem kívánhatok!!!
Bárki is olvassa ezt a bejegyzést most, kérlek drukkoljatok nekem/nekünk!