Dienstag, 31. Januar 2012

Kajákkal teli hétvége

Elöször is egy kicsit beavatnálak titeket, kedves Olvasóim (ha egyátlalán van ilyen), a mi kis cigányéletünk, mikéntjébe....
Lassan több mint 2 éve élek kint párommal Németo.-ban (Niederbayernban), míg ö keményen dolgozik, én maradok a háziasszonykodásnál....
Általában 2 hetente hazautazunk Mo.-ra és a hosszú hétvégét otthon töltjük...eddig a szülöknél táboroztunk, hol itt, hol ott...volt olyan idöszak, hogy inkább nálunk laktunk, majd mikor nekiálltunk a házfelújításnak anyósoméknál vertünk tábort, mert az volt közelebb, volt mikor 3 laki életet éltünk mert azt a 2,5nap alatt amíg otthon voltunk Mo. egyszer egyik szülöi házban másik nap másik szülöi házban aludtunk, az utazótáskákból éltünk, mert persze a ruha amit épp fel akartunk venni mindig valahol máshol volt, így 2-3 váltás ruhát mindig vinnünk kellett mindenhova.....
Szerencsére ez a helyzet megváltozott, ugyanis most, hogy elkészült a házikónk már oda megyünk haza, a szülök meg jó esetben egy ebéd keretein belül látnak minket.
Szóval most 2 laki életröl beszélünk, vagyis csak beszélhetnénk, ha az elmúlt hónapban páromék nem Münchenben dolgoztak volna, ugyanis így nekik 3. lakhelyül szolgál(t) a panzió amiben hétközben laktak.
Én itthon maradtam, vagyis kijöttem velük németbe, de a kis bajor erdö szélén lévö lakásunkban gubbasztok és várom, hogy férjecském hétvégén hazatérjen a munkából.
No innen jön a bejegyzésem címe is....
A helyzet ugyanis az, hogy míg ök a hétköznapokon dolgoznak, én pedig egyedül vagyok itthon, én nem sok mindent eszek, egyrész el is felejtkezem róla, meg nincs is nagyon kedvem fözni magamnak....múltkor például már ráfanyalodtam a Knorr Bögrés levesekre....mondván 1 személynek pont tökéletes, gondolhatjátok milyen patetikus látványt nyújthattam, miközben a forró levesemet kanalaztam a bögrémböl miközben az ágyban fekve, plédbe bugyolálva bömböltem a kedvenc sorozataimon (jólvan, na a Grey's klinika egyik másik része nagyon szomorú volt)

No de fordul a kocka mikor kedves páromék a munkából megfáradtan hazatérnek hétvégére, ilyenkor már meleg vacsival várom öket, és egész hétvégén a tüzhely mellett raboskodom, hogy finomabbnál finomabb kajákkal halmozhassam el öket (párom és nagybátyja ill. unokatesója...ugyanis rájuk is én fözök), de a hétvége "csúcspontja" mégis vasárnap, amikor aztán tényleg egész nap a konyában robotolok, hogy legyen mit elpakolnom nekik következö hétre....(hamár egyszer szegények "otthonuktól" távol kiküldetésben dolgoznak, legalább a megszokott, hazai ízek ne hiányozzanak nekik, meg különben is a férfiak, akik fizikai munkát végeznek, igenis normális kaját kell, hogy egyenek, mert üres hassal nem lehet dolgozni, mü meg hideg kaján meg nem kell élni, amikor van lehetöség arra, hogy vigyenek normális kaját is)
így adódott a szitu, hogy vasárnap ebédre csináltam gulyás levest ill. sajtos pogit....



miközben ezek készültek már elö tudtam készíteni a többi husit is, majd délután csináltam mézes-mustáros "Dijoni" husit + tarhonyát,


szalonnás-gombás szaftos apróhusit és hozzá penne tésztát,  

füszeres csirtejszínes-sajtos (felsö)combokat meg füszeres (alsó)combokat,







ezekhez rizst, meg még pár szelet rántott ill. bundás husit is sütöttem ki hozzá füszeres burgonyagerezdek lettek
ezekböl raktam a fiúknak elvitelre;)


de volt még túrós-ribizlis mini torta,




ill. a maradék túróhoz sütöttem ki pár palacsintát is

pénteken amúgy lasagne-val vártam öket, szombaton pedig ragulevest csináltam csibeszárnyból meg rakott krumplit az otthonról hozott fincsi házikolbászból....

amikor vasárnap már nem tudtam hova tenni a sok kaját (mert ugye még szombatról is volt maradék a hütöben), akkor belegondoltam, hogy én nem vagyok normális, ennyi mindent csinálni.....
valaki egy hónap alatt nem föz ennyi(félé)t
bevallom öszintén nem is így képzelném el a vasárnapi napomat, amikor végre együtt lehetnék párommal,
de arra ott volt a szombat, vasárnap legalább ö is ki tudott kicsit kapcsolni (focit, gokartokat meg más szereléssel kapcsolatos ketyeréket és telefonokat nézegetett a neten, aminek az lett a vége, hogy ö is vett egy új telefont-NOKIA N97 mini, nagyon cuki olyan tök furin lehet feltolni, ja és érintö képernyös...ettöl félek a legjobban, mert majd amikor megyünk haza és belevágom ezt a cuki kis telót a többivel együtt a sugár tatyóba - a párom csak így hívja, mert ebben a kis kézitáskában van mindkét német és mindkét magyar telónk és szerinte már tuti sugárzik - attól félek valami baja lesz, habár már megrendeltük hozzá a tokot is, pont ezért....)

 Bocsi, hogy így a bejegyzés végére elkalandoztam a gasztro-témakörtöl....

3 Kommentare:

  1. A túrótortából teleportálhatnál egy szeletet ha még van:)

    AntwortenLöschen
  2. Küldenék én, de olyan pici volt a torta, hogy rögtön el is fogyott...
    azért szeretem ezt a mini tortaformát, mert pont akkora torta lesz belöle ami egyszerre el is fogy, másrészt ha nagy formában sütnék, és nem sikerülne sajnálnám kidobni....nálam nem lehet tudni;) nem vagyok az a született cukrász típus:D

    AntwortenLöschen
  3. Óóóó, akut kajamérgezés és akut főzés-sütés iszony lehetősége forgott a fejetek felett! :)
    A mézes-mustáros biztos fini volt!

    AntwortenLöschen